Örültem nagyon ennek a kedves bútordarabnak, de zavart, hogy egy gonosz kis bogár élvezkedett/élvezkedik (?) benne. Bementünk a gyergyószentmiklósi múzeumba és megkerestük a fő restaurátort. Ő a következőket ajánlotta szú ellen: a bútor meg kell tisztítani minden szennyeződéstől, leszedni róla a festéket stb. A járatokba fecskendővel és tűvel xylamont fecskendezni, utána pedig a felületet ecsettel lekenni ugyancsak xylamonnal. A Xyladecort nem ajánlotta, legfeljebb csak felületkezelésre, de a bútorban levő bogarat nem öli meg.
Én összejártam Gyergyószentmiklóst és Marosvásárhelyt is xylamont keresve, de sehol nem találtam. Magyarországra irányított mindenki, hogy ott van, hozassak ha tudok. Na fene, gondoltam, nekem annyi időm nincs, hogy futárt keressek, könyörögjek egy sort és valahogy ide érjen a szer, inkább veszem azt ami van. Sadolin mindenhol volt. A tájékoztatója nem volt valami meggyőző, nem durrogtak hatásos kifejezések, hogy ezt vagy azt megöli, mege
lőzi stb, de ha csak ez van akkor ezzel kell beérni. Az útasításnak megfelelően jól szellőztetett helyiségbe telepedtem le székestől, pontosabban az erkélyen. Igyekeztem jól megtisztítani a széket a lerakódásoktól, a tájékoztató zsírtalanítást kért. Nem voltam valami sikeres. A lényeg, hogy a széket teljesen le kellett volna smirglizzem, hogy nyers fafelületet kapjak, hogy a szer jól beívódjon a fába, mert az volt a dobozra írva, hogy nyers, kezeletlen fára alkalmas. Ezzel csak annyit tehettem, hogy egyszerűen nem vettem figyelembe. Kesztyűt fel, fecskendőt elő, a szert jól felkavartam és felszívtam egy adagot. Apránként, apró területenként haladva minden lyukba (remélem nagyon) befecskendeztem a Sadolint. Bízom benne, ha valahol lárva is volt benne, már elpusztultak. A lyukak meglepetésemre nem voltak mélyek. Azt hittem jó mélyek lesznek és szerteágazó járatokkal, hogy élvezet lesz kibugyogtatni a kis gazokat onnan, de nem így lett. Néhányszor szembespriccolt ez az anyag, de semmi bajom nem lett, nem hagyott nyomot a bőrön. A kis lyukak voltak a
járatosak, olyan érdekes volt látni, hogy a szer hogyan fut végig a felszín alatt. A szék alja kezeletlen fa volt, nem volt pácolva meg hasonlók és gyönyörűen itta a fa ezt az anyagot. Megbátrodtam és leecseteltem az egész széket, biztos ami biztos. Gondoltam legfeljebb a színe kifakul, ami amúgy sem zavart volna, hisz csakis a formája miatt vettem meg. Lássatok csodát semmi nem lett, csak az ottmaradt piszok gyűlt össze imitt-amott. Szépen letörölgettem és mégegyszer végigmentem a széken ezzel a vegyülettel. Szagja alig volt, és bízom benne hatásos, mármint megmérgeződnek azok a kis paraziták.
Felteszek néhány horror képet a lyukas részekről. Ezek a bútorgyilkos bogarak alapos munkát szerettek volna végezni, de hátha most megakadályoztam őket. Amúgy minden elárusító óvva intett attól, hogy a házba szúvas bútordarabot vigyek, mert pillanatok alatt átmennek az ajtóba, ablakpárkányba, parkettába stb. Én nem tartok ettől, lehet naív vagyok és most a tűzzel játszom.
s benne, remélem az enyém is nemsokára használatba kerül. A páromnak azért tetszik különösen, mert mikor udvarolt nekem és legelső látogatását tette nálunk akkor én kuglóffal vártam és azóta nagyon szereti ezt a süteményt. Azóta is kéri, hogy süssek még olyat, de sajnos a receptet sehol sem találom. Vaniliás kuglóf volt citromos öntettel. Ha esetleg valakinek van hasonló receptje, jelezze. Mindketten örülnénk neki.
