Varró Dániel- Kötődő nevelés

(ezt a gyermekünk szalvétával
letakart feje fölött
falatozva kell mondogatni)

Mutogatnak sokat énrám:
"de helyes kis batyu, lám!"
Hisz a hátára kötözve
cipel engem anyukám.

Vagy előre, a hasára
kötöz erszényszerűen,
azután így tereget, meg
vacsorázgat derűsen.

S ha elöl van a kendő,
mibe engem kötözött,
megesik, hogy a fejemre
potyog egy kis körözött.

A kötődő nevelésnek
folyománya az a tény,
hogy a gyermek leevődik,
ha nincs szalvéta a fején.

Babázás

Várandósságom alatt nem igazán gondolkodtam azon, hogy milyen lesz, hogyan lesz a babagondozás. Néhány dolgot tudtam (mélyen, belülről). Tudtam, hogy szoptatni fogom, mint azt is, hogy vele fogok aludni és egyáltalán nem hagyom sírni. Még csak gondolatban volt babám mikor már hordozókendőket vásároltam és tanultam kötözni. Olvasmányaim és egy virtuális anyukaközösség segítségével megismertem a kontinuum elvet és egyértelmű volt, hogy csak így működhet a babázás. Sose jutott eszembe programot kialakítani, rávenni babámat olyasmire amit nem akar stb. Amilyen lazán álltam a dologhoz, olyan könnyen adta magát minden. Csege napi programja magától kialakult, még álmodni sem tudtam volna jobbat. Este kilencig egészen biztos, hogy kiköveteli a lefekvést, szopi és már húzza is a lóbőrt. Éjszaka kétszer-háromszor ébred, szopi és visszaalszik. Reggel öt és hat között ébred, de nem sír hanem intenzíven rugdalózik, kapálózik és mond-mond, be nem áll a szája. Legkésőbb hétig felkelek, ha nem tudom megszoptatni, amivel újból el nem alszik és akkor még boldogan alhatok bő egy órát, de ez ritkán sikerül. Délelőtt alszik egy jó nagyot két-három órát, utána egy intenzívebb, éberebb időszak jön, majd egy rövid délutáni alvás és ébrenlét egész estig. Persze egész nap igény szerint szopizik és sokat van hordozva. Eredmény: jókedélyű, igazán boldog baba. Minden nap öröm vele lenni, látni hogy mennyire ügyesedik, milyen szépen fejlődik és nyiladozik értelme. A babák sokkal értelmesebbek mint azt gondolnánk. Sokszor elszégyenlem magam butaságomon, kicsinyességemen, hibáimon. Jobban, többet kellene figyelni és még jobb lenne. Nincs baba a világon aki ne közölné, hogy mit szeretne, mi a jó neki, csak mi bunkó felnőttek úgy gondoljuk, hogy mivel mi nagyobbak, "okosabbak" vagyunk jobban tudjuk, hogy mi jó neki, és itt csúszik el sok minden. Bízzak egy kicsit abban a kisemberben, vegyem figyelembe akaratát, tiszteljem "döntéseit". Tudom hülyén hangzik, de tényleg könnyebb így. Csege igen jó baba, könnyű vele együtt élni. Kíváncsi vagyok majd a kistesó milyen lesz, ugyanilyen egyértelmű, könnyű dolgom lesz vele is?

Minden

Szépséges dolog gondozni egy babát, megadni neki mindent amire szüksége van: figyelmet, ölelést, anyatejet, szeretetet. Figyelsz? A legnagyobb és legértékesebb dolgok nem kerülnek pénzbe! Miért nem lehet akkor mindent megadni? Úgy látom a válasz egyszerű: mert emberi módon, az anyagba süppedve gondolkodunk. Nekünk a "minden" nem ugyanazt jelenti mint Istennek. Nem akarok és nem is tudok magas röptű filozófiai eszmefuttatásokat lejegyezni, csak egy mezei (szó szerint is :o))anyuka apró gondolatai ezek. Isten úgy teremtett minket, hogy mindent becsomagolt útravalóul nekünk ahhoz, hogy végighaladhassunk életünk ösvényein. Mindenünk megvan, rendelkezünk mindazzal amivel magunkat és embertársainkat boldoggá tehetjük. Kell ennél több? Mi az a "minden" amivel kiváltható a szeretet, a béke, a megértés, a megbocsátás és kegyelem? Szerintem olyan "minden" nincs is. Olyan egyszerű és épp ezért nagyszerű.

Csege

Mesélni róla órák hosszat tudnék. Tökéletes baba! Remélni sem tudtam volna jobbat, szebbet, ügyesebbet, épp ezért rendkívül hálás vagyok az Égieknek érte. Minden perc boldogság vele és mikor sír nekem is rossz, legfőképp akkor mikor nem tudom csillapítani, a vigasz nem hat és ő csak szenved tovább. Ezek a vigasztalhatatlan percek szerencsére nagyon megritkultak, újszülöttként gyakoribbak voltak. Az idő múlásával egyre jobban megismertük egymást, alakulgattunk mindketten és élvezem ezt a boldogságos állapotot. Annyira jó babázni, hogy elcsodálkozom azon, hogy miért állnak le olyan sokan egy gyerek után. Babázni a világ legszebb dolga. Annyi öröm, finomság. boldogság van benne és gyereket akarok még-még. Nem is tudom, hogy miért vártam a gyerekvállalással ennyi évet, miért fosztottam meg magam a korábbi örömködéstől. A gyerek valóban a legnagyobb ajándék és a legszebb dolog ami egy nővel történhet. Alig várom, hogy újra otthona legyen testem egy kicsi életnek, hogy megszüljem, szoptassam, öleljem, szeressem.