2011. február 2., szerda

Sütemény

Vasárnap egy hete kaptam a kovászt ehhez a süteményhez. Valami továbbadós butaság, Vatikáni kenyér a neve (ki találhatta ki???). Egy hétig kell duzzasztani, érlelni a kovászt és még három embernek tovább adni (mert akkor ez meg ez lesz... brrr), ahogy az interneten keringő továbbküldős ultraidegesítő levelek. Engem az is zavar az egészben, hogy időhöz kötött és máris áthágtam a szabályt ugyanis nem a hetedik napon sütöttem meg hanem a kilencediken. Az ilyen időre menő dolgoktól kiakadok és sose tartom a határokat. Ha már hozták nem utasítottam vissza, de a lánc nálam megszakad, nekem nincs kinek itt továbbadni, pláne nem három személynek. Egy valakinek adhatnám, de annak annyi a baja, hogy jobb ha nem tetézem ezzel is, más ismerős vagy nagyon öreg, vagy beteg, vagy egyszerűen pasi és ilyesmivel nem foglalkozik. Tegnap megsütöttem, de egy kicsi kovászt magamnak újra félretettem. Elhatároztam, hogy minél több embert megkínálok a süteménnyel, amúgy is két szép darab lett belőle, az első már tegnap elfogyott. Olyan mint egy egyszerű kavart tészta, én most mandulát, mazsolát és keserű csokit tettem bele. Dióval sokkal jobb lett volna, de nem volt türelmem és időm a diótöréshez.


Tél a kertben

Szerény szépségek. Tudom a fotóssal baj van és nem tudja visszaadni azt a kecsességet ami élőben a szeme elé tárult, de a fényviszonyok sem voltak a legideálisabbak. Nagyon borús idő volt.







Madáretető

Napok óta tervezem, hogy etetni kellene a kerti madarakat, mert rettentő hideg van. Eddig ripp-ropp elintéztem a kutyákat, fát hoztam be, örültem a meleg kályhának és semmi kedvem nem volt visszamenni a hidegbe. Hetek óta -10 fölött van. Érződik a házon is, a szobát már nem tudjuk 20 fokra melegíteni, 16-ig megy fel a hőmérő higanyszála, reggelre zuhan 5-6 fokot mindig. Ma reggel ahogy Kincsőt kiengedtem megláttam két kis őszapót a kutyafazék körül csipegetni és végképp megesett rajtuk a szívem. Tűzgyújtás után etetőgyártásba fogtam. Került bele müzli, búza és szalonna. Remélem megtalálják a madarak. Szalonnácskákat csak úgy magukra is fellógattam az ágakra állítólag nagyon szeretik és most a reccsenő hidegben még jó fűtőanyag is nekik. Jó volt kinn lenni, a létrát ide-oda kellett cipeljem, de örültem, hogy végre megcsináltam. Időközben a kutyák is jól kirohanták magukat a kertben. Tervezem, hogy a gyümölcsösbe is teszek pillepalackos etetőt. Most inkább a ház elé tettem őket, hogy lesni tudjam a csemegéző madárkákat.