Sütemény

Vasárnap egy hete kaptam a kovászt ehhez a süteményhez. Valami továbbadós butaság, Vatikáni kenyér a neve (ki találhatta ki???). Egy hétig kell duzzasztani, érlelni a kovászt és még három embernek tovább adni (mert akkor ez meg ez lesz... brrr), ahogy az interneten keringő továbbküldős ultraidegesítő levelek. Engem az is zavar az egészben, hogy időhöz kötött és máris áthágtam a szabályt ugyanis nem a hetedik napon sütöttem meg hanem a kilencediken. Az ilyen időre menő dolgoktól kiakadok és sose tartom a határokat. Ha már hozták nem utasítottam vissza, de a lánc nálam megszakad, nekem nincs kinek itt továbbadni, pláne nem három személynek. Egy valakinek adhatnám, de annak annyi a baja, hogy jobb ha nem tetézem ezzel is, más ismerős vagy nagyon öreg, vagy beteg, vagy egyszerűen pasi és ilyesmivel nem foglalkozik. Tegnap megsütöttem, de egy kicsi kovászt magamnak újra félretettem. Elhatároztam, hogy minél több embert megkínálok a süteménnyel, amúgy is két szép darab lett belőle, az első már tegnap elfogyott. Olyan mint egy egyszerű kavart tészta, én most mandulát, mazsolát és keserű csokit tettem bele. Dióval sokkal jobb lett volna, de nem volt türelmem és időm a diótöréshez.