Gondoltam, hogy ma összehozok valami finomat az ajándékba kapott céklából. Már jó ideje szemezek azzal a szakácskönyvvel, melyet karácsonyra kértem a páromtól, de sajnos receptjeivel csalódást okozott. Számomra túlzottan felületesnek és kísérletezőnek tűnt. Azért megvolt ám a nagy beharangozója a könyvnek, jó nagy feneket kerítettek neki és én hülye haraptam a csúcsgasztronómiára, mint hal a horogra. Szóval csak rávettem magam, hogy főzzek egyet a Párizsban díjazott könyvből.
Esküszöm, hogy soha többé nem veszek olyan szakácskönyvet melyet egy férfi szakács főzött össze. Közel három órát szerencsétlenkedtem egy céklás gnocchival. Az egy dolog, hogy a főzésből művészetet csinálunk és az étel maga felér egy műalkotással, de akkor kérem fel kell áldozni mindent, leginkább az időt és az élvezhetőséget, ízeket. Ez az ominózus szakácskönyv olyan egyedülálló és kreatív pasasoknak íródott akik néha szeretik magukat megvillogtatni a konyhában is, mondjuk egy jó nő körüludvarlásának alkalmából, akik időmilliomosok és épp nem rohangál körülöttük egy gyermek sem, akiknek a házimunka nem tornyosul a hátuk mögött és akik a vidéki életet csak hírből ismerik. Ez a recept egy tragédia. Ok, hogy ehető, mert megettük, de távolról sem annyira élvezhető amennyire az ember elvárná három óra munka után. Én már a vége fele nagyon kibuktam. Ott szöszölök, fonogatok, babrálok holmi krumplis és céklás tésztával mint valami idióta. Ez még mindig nem elég! Az adagokat nem tudom ki hogy számolta ki, de nekem úgy tűnt, hogy egyből éttermi mennyiséget gyártok. Mikor a receptben olvastam, hogy a fölösleges tésztamennyiséget tegyük a fagyasztóba, még nem gyanakodtam. Ekkora fölöslegre valóban nem számítottam. Kiakasztott, hogy csúcsgasztronómiának van nevezve olyasmi amiben az étel, ebben az esetben a cékla, lelke is kifő és ráadásképpen a felesleget fagyasztásra ajánlják.
A másik dolog, hogy nem volt ízletes. Nagyon meg kellett szórjam sajttal és jól felolajazzam, hogy valahogy csússzon. Utoljára már az uborkasavanyúságot is elő kellett vennem. Nem akarom totálisan lepontozni Segál Viktor munkásságát, elvégre ki vagyok én, de ez a recept felér egy kisebb katasztrófával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése