Alig tudom elhinni, hogy tíz hónapja nem jártam erre. Nem akartam folytatni a jegyzetelgetést, nem voltam rendszeres és érdekes, aztán az élet is úgy hozta, hogy jól elfáradjak és örüljek ha párnát ér a fejem minden egyes este. A gyerektől nem igazán lehetett, még most sem lehet...

Összeszedni röviden a tíz hónap eseményeit igen nehéz, de azért megpróbálom:

 - december ötödikén reggel észrevettük, hogy Csegének kibújt a két felső metszőfoga, ezek voltak az első fogai, nem az alsókkal kezdte, ahogy a könyvekben írva vagyon

- december hatodikán sikerült megszerezni a hajtásit

 - az advent és az azt követő ünnepek eléggé unalmasan, szürkén teltek, egyetlen egy elképzelésemet, tervemet sem tudtam megvalósítani, minden egy nagy rohanás volt

 - február 20-án Csege egy nap alatt három szót mondott ki tisztán: tata, mama, baba

- február végén a fiam átesett élete első betegségén, a rózsahimlőn

 - március 3-án és 4-én ünnepeltük a szülinapját, minden napra jutott egy-egy torta, büszkén bevallom, mindkettőt én sütöttem

 - március végén vezettem először a hajtási megszerzése óta, meg is lett az eredménye, egy szűk és éles kanyarban meghúztam a kocsi jobb oldalát

- pünkösd vasárnap önállóan járva cikázott Csege a nagyszobában, azóta egyre gyorsabb és nagyon sokat mászik: ajtórácsra, lépcsőkorlátra, könyvespolcra, kerítésre, létrára

 - valamikor tavasszal vettünk öt tyúkot, 26 csirkét és egy kotlót

 - tavasszal úgy döntöttünk, hogy Gertrud Franck tapasztalatait felhasználva alakítjuk ki a veteményest, az eredmény siralmas lett, semmi termés

- az elmúlt négy hónapot végigreménykedve dogoztunk, öntöztünk hogy hátha lesz valami a kertből, de csak a szabadidőnk és energiánk fogyott

 - az év folyamán többször éreztem magam lelkileg mély válságban: felszámoltam néhány emberi kapcsolatot, átértékelődött bennem a barátság fogalma, a párkapcsolatban próbáltam hangot adni igényeimnek, többnyire sikertelenül

- hála a Csűrszínház meglétének sikerült egy picikét oltani a kultúra iránti szomjamat

- eddig sajnos nem sikerült kipipálnom egyetlen könyvet sem, pedig többnek is nekiláttam, nagyon-nagyon hiányzik a rendszeres olvasás (nyugodt körülmények között)