Sikerült elkészíteni a "sorozatunk" második felvételét elég nagy időközzel. Azt godoltam gyakrabban fotózunk majd, de nem sikerül minden úgy ahogy tervezzük.
Ezen a képen épp 15 hetes várandós vagyok (a nődoki szerint 17). A hét heteshez képest nem sokat nőtt a hasam, pedig a gyerek megduplázta méreteit bőven.
Lazaság van ezerrel a várandósellátásban, legalábbis én eddig ezt tapasztaltam. A nődoki rám se bagózik, épp hogy megejti az UH-t és viszont látásra. Az eredményeimet sem nézi meg és nem is kédezősködik. Nagyon pici femur méretet adott meg, BPD-hez képest tényleg nagyon pici-pici. Remélem elmérte. A háziorvos látva a véreredményeimet (amik nem fényesek) aggódni kezdett, de annál több, hogy aggodalmának hangot adott nem történt, pedig szerintem a nagyon magas süllyedésre és az extrém fehérvérsejtemelkedésre jobban oda kellene figyelni (a várandósságban fellépő fiziológiás változásokat is meghaladja). Úgy vagyok vele, ha ők nem izgatják magukat akkor én sem. Lehet, hogy nem ez a legjobb politika (pláne, hogy "szakmabeli" is vagyok), de most nem érek rá aggódni, amúgy is van min agyalni, tervezni, dolgozni, szervezni. Bízom benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Örülök, hogy láthattam a kicsi fészeklakót, megvan minden porcikája és belső szerve. Gyönyörű kis keze és ujjacskái (a végtagjaiért aggódtam egy kicsit, kilenc hetesen épp egy himlőgyanús gyerek szülinapján vettem részt). Alig hiszem el, hogy ott lakik a pocakomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése