Van egy szakácskönyvem, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok, ha kíváncsi az olaszos ízekre. Én nagyon rákaptam a receptekre és sorozatosan készítettem a spagettiket, pizzákat. Igazán finomak lettek, olyannyira, hogy a párom most már semmiféle pizzáért nem hajlandó pénzt kiadva, mondván, hogy egy pizzériában sem készítenek megfelelő alapot, és alap nélkül hiába pakolják meg a tésztakorongokat, mert hiányzik a pizza lelke, az íz, ami a pizzát pizzává teszi. Valóban egy kincs ez a szakácskönyv: Sebastian Dickhaut, Cornelia Schinharl: Az olasz konyha alapjai - Minden, ami a dolce vitához szükséges
A könyvről még csak annyit, hogy könnyen áttekinthető, nagyon jó szerkezetű, szépen illusztrált, rövidek és frappánsak a leírások. Tényleg kedvet kap az ember a sütés-főzéshez.
Itt egy kép egy tányér spagettiről, még augusztusban készült, friss paradicsomból, a bazsalikom is a kertünkből való, eredeti néven pasta all'amatriciana. Finom és pikáns, igazi dél-olasz étek:
Jöjjön a pizza is, akármilyet is készítesz az alap a leglényegesebb. A tészta vastagabb, déli recept szerint készítettem:
Megsütöttem életem első báránycombját. Én nem szeretem a bárnyhúst, de mivel a párom nagy rajongó és még húsvétról maradt egy fél bárányunk, gondoltam kipróbálom ezt az olasz receptet. Nincs semmi extra elnevezése, egyszerűen sütőben sült báránycomb, viszont az ízesítése, fűszerezése annál gazdagabb és érdekesebb. Szeretek új ízeket kipróbálni és ebben a receptben sem csalódtam. Itt van két kép kedvcsinálónak:
Sütemény sem maradhatott ki a próbasorozatból és ez a recept sem okozott csalódást, sőt a vendégeimet is levettem a lábukról. Hihetetlen, hogy a mandula, meggy és fahéj kombináció mire képes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése