Pont amennyire féltem az első nőgyógyászati konzultációtól, pont annyira jól sikerült. Az orvos kedves és türelmes. Nem akart kotorászni, még hüvelyi ultrahangot sem végzett. A hasi UH is megmutatta amit látni akartunk. Mikor megláttam a drága kicsi magzatomat annyira elérzékenyültem, hogy csak folytak és folytak a könnyeim megállíthatatlanul. A párom is nagyon meghatódott, könnyek ugrottak a szemébe. Ügyes, formás kis Kincs, már dobog a szíve és 1,16 cm. A hetedik hétben vagyok. A doki nem vitte túlzásba a jótanácsok osztogatását, de nem is ígényelem a részletes tájékoztatást, beszélgetést. Mindenekelőtt azért szeretném a kötelező vizsgálatokat végig járni, hogy tájékozódjam babám fejlődéséről és állapotáról, semmi több. Jó is, hogy nem valami beszédes a doki, meg nem is nagyon kérdezősködik, így számomra pont jó. Ha esetleg bő lére engednénk a mondókánkat akkor nem biztos, hogy nyugodt lélekkel lépnék ki a rendelő ajtaján, márcsak azért is nem, mert nagyon sok mindenben nem értek egyet a mai szülészeti gyakorlattal, tehát jobb, ha nem is beszélünk róla.
Tüneteim már jó ideje vannak. Émelygés, öklendezés, erős mellfeszülés, székrekedés. Ezeken próbálok úrrá lenni kissebb-nagyobb sikerrel. Néha álmosabb vagyok a szokottnál, de nem jellemző, szerintem inkább a nagy meleg miatt van.
Ma készítettünk néhány képet a pocakomról, ha sikerül hetente fotózunk, ha nem akkor csak havonta. Erre is már hetek óta készülök, de csak most került rá sor, úgy látszik nehéz volt elővenni a fényképezőgépet :o).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése