Orvoshoz kellene menni

Lassan már itt az ideje, hogy a pocaklakót bemutassam orvosnak és ő is megmutassa nekünk magát. A múlt héten is barnás, pecsételő vérzésem volt, most is. Igazából most nem rémültem meg annyira mint amennyire először tettem (azt hittem most is úgy járok mint először)de jó lenne, ha orvossal beszélhetnék. Mindettől csak az tart vissza, hogy a nőgyógyászati ambulanciára nem akarok felmenni. Frászom van a kórháztól a szó szoros értelmében. A fél várost összetelefonáltam magyar nőgyógyász után, de a szimpatikusabbja szabadságon van. A másik fele pedig mind tanított, szóval őket nem igazán szeretném beavatni a dologba. Ma úgy volt, hogy megyek, de éjszaka olyan rémálmot produkáltam, hogy egyértelművé vált, hogy kézzel-lábbal tiltakozik minden porcikám a kórház ellen. Tehát várok. Jövő héten jön vissza a szabadságról a kettes számú jelölt, tehát inkább megvárom őt és magánrendelőbe megyek. Mikor a vetelésem után nála voltam nagyon kedves volt, külön megkérdezte, hogy akarok-e hüvelyi vizsgálatot, természetesen nemet mondtam és jól esett, hogy nem parancsolta rám a vizsgálatot. Igaz, hogy idős orvos, de nekem épp sokat tapasztalt, türelmes, lecsillapodott orvos kell, aki nem riadóztatja minden apróságért a kismamákat. Várom már a jövő hetet nagyon. Kiváncsi vagyok mi lesz. Ha most nem lesz olyan amilyet szeretnék, hogy a várandósságom ideje alatt legyen, akkor megyek az egyes számú jelölthöz aki egyben egyike a legdrágább orvosoknak, de nála tudom, hogy semmiféle kellemetlenségben nem lesz részem.