Kinlódás továbbra is

Még mindig a szakdolgozat az ami nem enged teljesen lazítani. Bonyodalom lett a témavezető orvosaim között. Eléggé hülye helyzet, főleg nekem kellemetlen, mert ki lenne a hibás, ha nem a diák. Minden esetre a doktornő eléggé emberségesen áll mellém . Igaz, nagyon nem is veszi komolyan a dolgokat. Mindent rámhagy, de nem is bánom legalább haladok. Most nagyon sok mindent meg kellene fogalmazzak saját kútfőből, de nehezen megy. Most már nem is érdekel semmi, csakhogy legyek túl ezen a mizérián. Istenem, csak sikerüljön végre és tudjam a hátam mögött az egész tetves képzésüket. Egy életre sikerült megutálnom a sok buta kirakategyetemistát, a beképzeltséget, a sok maradi, tudománytalan érvet, az értelmetlen kórházi protokollokat, a képmutatást felső fokon, a személyválogatást, a külső és belső hazugságokat. Egyszóval mindent! Amilyen lelkesedéssel és nagy tervekkel fogtam neki a képzésnek épp olyan nagy kiábrándultsággal veszek búcsút eme patináns intézménytől és tanáraitól, mely egyértelműen már csak a régi fényéből táplálkozik, a minőségi oktatás nár a múlté. Sokkal-sokkal többet vártam. Természetesen igen kevesen osztják véleményemet. A legtöbben még mindig saját maguknak is hazudnak és továbbra is ringatják magukat, hogy a lehető legjobbat kapják. Én azért merek ilyen kemény szavakat használni, mert van összehasonlítási alapom és ezt az egyetemet a hozzá nem értő szervezés jellemzi a pincétől a padlásig. Ha a mérce tényleg ennyire alacsony akkor nem tudom, hogy máshol mi lehet. Persze milliószor vágták már a fejemhez, hogy túlzottan maximalista vagyok és a világon mindenhol romlik a felsőoktatás színvonala, ezen nincs mit kiakadni. Szerintem pedig nagyon is van mit kiakadni, hisz milyen értelmiségi réteg kerül ki ezekből az intézményekből? Hogyan akarnak lépést tartani a tudomány rohamos fejlődésével, ha egy idegen nyelven sem értenek (nemhogy beszélnének), és pláne olvasni sem szeretnek. Kérem, mi lesz ebből? Tisztelet a kivételnek, akik igazán kevesen vannak, de a többség letojja a szakmája valódi lényegét. Emberekkel, életekkel lesz dolgunk. Nem lehet majd akármilyen felkészüléssel szakembernek tituláltatni magam, pedig jajj de sokan ezt teszik, pedig lövésük sincs dolgokhoz (alapvető dolgokhoz). Egyszóval szégyen.